Kerpely Antal

Kerpely Antal

(1837–1907)

Az első akadémiai tanár akit beszeretnénk mutatni a kollégiumunk névadója.

A jeles selmecbányai tanárok sorában előkelő helyet foglalnak el a Kerpelyek Idősebb Kerpely Antal nevét jegyzik lexikonaink, enciklopédiáink, akárcsak a vaskohászat magyarországi, szlovákiai és külföldi szakkönyvei. Az Akadémiai Kislexikon szerint ő volt „a magyar vaskohászati szakirodalom és oktatás megteremtője” s nemzetközileg elismert szakértője. A Magyar Életrajzi Lexikon kiemeli, hogy nevéhez fűződik az elhagyott magyar vasgyárak és vasművek korszerűsítése. Továbbá hangsúlyozza, hogy Kerpely úttörő munkát végzett a kohászati szakirodalmi tájékoztatás terén. Szlovákia Enciklopédiája pedagógiai munkásságát emeli ki, s rámutat arra, hogy tudományos alkotómunkája révén világviszonylatban is a vaskohászat előkelő képviselői közé tartozott. A Szlovák Biográfiai Szótár a selmeci akadémia legenergikusabb tudományos kutatói és műszaki feltalálói közt tartja őt számon, ki nagyban hozzájárult az intézet európai szintre emeléséhez.

Kerpely Antal az Arad megyei Kurticsról származik, itt született 1837. február 5-én. 1859-től Selmecbányán tanult bányászatot és kohászatot. 1862-től az aninoszai vasgyár mérnöke, 1864-ben az oravicbányai parafingyár vegyésze, 1865-ben pedig az általa tervezett brassói bánya- és kohóvállalat ruszkabányai vasgyárának építését vezette. Ugyanebben az évben már szabadalmaztatta „a nyersvas kéntől, foszfortól és réztől való megtisztítására vonatkozó eljárását”.

1866-ban szabadalmát Szászországban be is mutatta, s jelentős kohászati üzemekben szakértőként működött. Hazatérve a kisgarami vasgyár segédigazgatójává nevezték ki.

1868-ban visszatért Selmecbányára, ahol az akadémia kohászat–kémlészet (1868–1872), illetve az általa szervezett vaskohászat–vasgyártás tanszékének tanára és vezetője lett (1872– 1881). Az akadémia tanárait bemutató kiadványban olvassuk: „Kerpely nemcsak a hazai vaskohászati oktatás megteremtője, de a magyar vaskohászati ipar föllendítésének elindítója, több vasgyártelep újjászervezője is volt.” Kerpely ezenkívül „a nemzetközi vaskohászati szakirodalom nagyhatású alakja: a vasgyárak telepítéstanának első kidolgozója és főiskolai oktatója, a nemzetközi vaskohászati szakirodalmi dokumentáció megindítója”. Az akadémián új tantárgyként vezette be a tüzeléstant és a vasgyárak telepítését. Szakmai munkássága világhírt szerzett számára. 1880-ban „a mész- és magnéziakötésű téglagyártási eljárást”, 1884-ben „az új rendszerű kettős regeneratív kavarókemencéjét” szabadalmaztatta.

Egyik méltatója, Vajda Pál említi: „Olyan irodalmi munkásságot fejtett ki, melyre méltán figyelt fel az egész világ szakirodalma, Németországban megbízták a vaskohászati technika évenkénti fejlődésének méltatásával. Ezek a Leipzigben évenként megjelenő könyvei (Berichte über die Fortschritte der Eisenhüttentechnik) világhírt és nagy tekintélyt szereztek Kerpelynek.”

Magyar nyelven megjelent önálló művei közül az alábbiakat említjük meg: A vaskohászat elméleti és gyakorlati kézikönyve I–II. (Selmecbánya, 1873–74), Magyarország vaskövei és vasterményei (Budapest, 1877), A magyar vasipar jövője (Budapest, 1884). Közel egy évtizeden át szerkesztette a Bányászati és Kohászati Lapokat. 1877-től az MTA levelező tagja volt. Több tanulmányutat tett Németországon kívül Angliában, Belgiumban és Franciaországban. Rendes tagja volt az angol Iron and Steel Institute társaságnak.

Kerpely Antal 1907. július 22-én hunyt el Selmecbányán. Családi sírboltja a Kopogtató (Klopacska) mögötti evangélikus temetőben van.

A selmecbányai Öregtemetõben, a Piergikapu közelében alussza örök álmát Kerpely Antal és családja. Sírján, amely ma is zarándokhelye a magyar bányászoknak és kohászoknak, mindig van friss virág vagy koszorú.