A kullancsok parányi, pókszabású, ízelt lábú élõsködõk, amelyek a vérszívásukkal többféle súlyos betegséget terjeszthetnek. A kórokozok lágyrészeiben élõsködõ vírusok, baktériumok és néhány parazita egysejtû - vérszívás közben kerülnek át az ember szervezetébe. A vizsgálatok szerint hazánkban átlagosan minden ezredik kullancs fertõzött az agyhártya, agyvelõgyulladást (enkefalitiszt) okozó vírussal.

Ennél sokkal gyakoribb a Lyme borreliosist, más néven Lyme-kórt okozó baktérium: a Borrelia burgdorferi amely száz kullancs közül tízben megtalálható egész Európában.
A kullancsok fiatal alakjai (a hatlábú lárvák) még képtelenek a bakteriális fertõzés átadására, de
...

ahogyan a kullancsok fertõzöttségi aránya életük során fokozatosan növekszik, úgy válnak egyre veszélyesebbekké. A kullancs-lárvák mákszemnél is kisebbek, szájszervük eddig szabad szemmel már nem is látható, de az ivarérett példányokéhoz teljesen hasonló felépítésében is, mûködésében is. A lárva aprócska szájszervével a vért is csak rendkívül vékonybõrû állatkákból képes szívni: ilyenek az erdei rágcsálók (pockok, egerek, stb.) újszülöttei. Ekkor kezdõdik el a fertõzõdési lánc, amely a kullancsok közvetítésével a kisebb-nagyobb erdei állatoktól, hüllõktõl, madaraktól, a háziállatokon át az emberig tart.
A betegségek elleni védekezés legbiztosabb módja az elõvigyázatosság. A kullancs csípése és vérszívása fájdalmatlan, így a kórokozókkal való fertõzõdésre figyelmetlenségünktõl függõen - korlátlan idõ állhat rendelkezésre. Legfontosabb teendõnk: elõzzük meg a kullancs-csípést!
A kullancsok füves, bokros területeken élnek. Rejtõzködve, mert sem a fényt, sem a szárazságot, sem a meleget nem kedvelik. Egyedfejlõdésükhöz elengedhetetlen a vérszívás. Az emberek vagy az állatok szervezetébõl kiszívott vér azonban nemcsak a kullancsot táplálja, hanem a vérszíváskor a kullancsok testébe került különféle kórokozóknak is kiváló táptalajul szolgál. Így válnak a kullancsok - tulajdonképpen ártatlanul az állatról emberre átvihetõ betegségek terjesztõivé.
A kullancsok különbözõ fejlõdési alakjai: két fejletlen egyed (lárva, nimfa) baloldalt, és a két ivarérett imágó jobboldalt.
A kullancs-csípés megelõzésérõl
Legfontosabb: az elõvigyázatosság. A rejtett életmódú vérszívók jelenlétét nem jelzik táblák, és ránézéssel sem lehet a fertõzött kullancsokat megkülönböztetni a többitõl. Jobb tehát az elõvigyázatosság. Érdemes néhány alapelvet még idejében megismerni, hogy a természetben veszélytelenül dolgozhassunk, biztonságban sportolhassunk, gondtalanul pihenhessünk.
A tapasztalatok szerint a kullancsok nem várnak a meleg májusig, aktivitásuk már akkor megkezdõdik, amikor az átlaghõmérséklet néhány fokkal meghaladja a fagypontot, és még a lombhullás után is tart. Kora tavasztól késõ õszig érdemes tehát megfogadni a következõ tanácsokat:
Indulás elõtt három nappal célszerû elkezdeni a Polybé tabletta szedését naponta egy-két szemet, testsúlytól függõen akár többet is. A tabletta vízoldékony B-vitamin tartalma ugyanis az izzadságmirigyben kiválasztódik és az egész testet a kullancsok számára kellemetlen illat uralja. Megfigyelések szerint hatására a kullancs-csípések gyakorisága 70-80 százalékkal csökken, de még így is óvatosnak kell lenni.
A vízoldékony B-vitamin az emberi szervezet számára ártalmatlan, mert a fölösleges mennyiség a vizelettel kiürül.
A bõrön alkalmazott kémiai kullancsriasztók (például Authan spray) még hatékonyabban és ugyancsak tartósan tartják távol az élõsködõket. Ezekkel célszerû a leginkább veszélyeztetett testrészeket - lábszárat, nyakat, hajlatokat - befújni. A kétféle kullancsriasztó együttes alkalmazása a leghatásosabb.
Egyes kullancsirtó/riasztó szerekkel impregnálhatjuk felsõruhánkat is. Segítségükkel kb. két hétig tartó fokozott, külsõ védelmet nyerhetünk. Az eljárás kizárólag felsõruhán alkalmazható. Célszerû a sapkát is kezelni vele. A hatóanyagot egy-két mosás sem távolítja el.
A modern tisztálkodószerek (tus- és habfürdõk, egyes szappanok) intenzív illatanyagai is tartósan beivódnak a bõr fölsõ rétegébe. Nem zárható azonban ki, hogy közülük néhány a kullancsoknak is kellemes, esetleg vonzó illatú: tehát növelhetik a kullancs-csípések gyakoriságát.
A szabadban világos, lehetõleg egyszínû ruhát viseljünk, mert ezen könnyû észrevenni a ruhánkra sodródott kullancsot.
Mindig az idõjárásnak és tartózkodási célunknak megfelelõ öltözetben legyünk. A kullancsok ellen nem célszerû asztronautaként, "ûrsétának "megfelelõen öltözni. Hasznos azonban, ha nadrágot viselünk, és annak szárát a zokniba hajtjuk. Rövidnadrág viselésekor pedig kullancs-riasztót használjunk és sûrûbben vizsgálódjunk kullancs után. Hajunkat fedjük világos sapkával.
Kerüljük el a kullancsok élõhelyeit a hûvös, nedves, árnyékos, füves, bokros csalitost és erdõrészeket, a cserjéseket. A vadcsapásokon a kullancsok különösen gyakoriak. Fontos tudni, hogy házfalak tövénél és korhadt fatörzsek közelében szintén gyakrabban találhatók ezek a parányi vérszívók, mert itt hûvösebb, páradúsabb, esetleg fedettebb a környezetük.
A kullancsok- átmenetileg - szélsõséges körülmények között is életben maradnak, az életfontosságú vérszíváshoz mégis inkább a földközeli "kiemelkedéseket", magas füveket, alacsony bokrokat választják. Nyakunkba is ezekrõl kerülnek. Magas fára csak kivételesen kerül kullancs, legfeljebb a madarakról. Onnan is azonnal a földre igyekszik.
Az erdõn és a legelõn lehetõleg az úton járjunk. A legelõkön ne idõzzünk sokat, mert az állatok járta helyeken mindig több a kullancs. Pihenéshez a mezõn terítsünk pokrócot a földre!
Este és másnap reggel is tüzetesen vizsgáljuk át testünket! Különösen fontos a hajas fejbõr és a hajlatok ellenõrzése. Kullancs-veszélyes helyen történõ áthaladás vagy mezõn idõzés után viszont azonnal tartsunk kullancs-vizitet!
A szabadban hordott ruhát az újabb fölvétel elõtt mossuk ki, illetve vizsgáljuk át alaposan, mert abban is rejtõzhet kullancs!
Kirándulás elõtt kedvenceinket, különösen a kutyákat kezeljük a kullancsokat és egyéb élõsdit is elpusztító, elriasztó szerekkel! Gyakorlatunkban legjobbnak a Mikrotox néven gyártott magyar kutyasampon bizonyult. A kezeléstõl függetlenül rendszeresen vizsgáljuk át állatainkat is, mivel teljesen a mi gondoskodásunkra szorulnak. Különösen a szem, a fül és az orr környékén keressük a kullancsokat, ahol nehezebb átitatni szõrzetüket a kullancs-riasztó szerekkel és ahová a kullancsok különösen könnyen rásodródhatnak.
Az erõsen bokros, bozótos területen és az avar alatt, mint egy védett kunyhóban, nagyszerûen áttelelnek a kullancsok. Másrészt itt mindig biztosított számukra a kellemes hûvösség (18 oC), a legalább 92 százalékot elérõ relatív páratartalom, szárazabb levegõben a kullancsok napok alatt elpusztulnak. Egy terület "levegõssége" a legjobb védelem a kullancsok ellen. Ezer-másfél ezer méter fölött már olyan száraz a levegõ, olyan kevés a növényzet, hogy nincsenek kullancsok. A fennsíkra vezetõ utakon azonban óvatosnak kell lennünk.
Ha minden elõvigyázatosság ellenére bõrünkbe fúródott a kullancs, mielõbb el kell távolítani. Erre néhány óra áll a rendelkezésünkre. A kullancs az elsõ órákban csak szív, elõször a nyiroknedvet, majd vért is. Kezdetben tehát csak a kullancs érzéstelenítésre használt kevés nyálában lévõ néhány kórokozó, többnyire vírus juthat a szervezetbe. A veszély négy-hat óra után ugrásszerûen nõ. A kullancsok ekkor érik el a kapilláris ereket, falukat átvágják és a kiáramló vér megalvadását gátolva közvetlen kapcsolatba kerülnek áldozatuk érrendszerével. A kullancs középbelébe kerülõ vérben - ebben a kiváló táptalajban - néhány óra alatt fölszaporodnak a különféle kórokozók és késõbb a kullancs minden lágy részébe elvándorolhatnak. Ekkor már a kullancs nyála és béltartalma is fertõzötté válik, így a kórokozók is a kullancs által okozott nyílt bõrsebbe ürülhetnek. Legfontosabb tehát a kullancs korai észlelése és mielõbbi, de szakszerû eltávolítása is.
Erre a célra nem szabad semmiféle izgató, ártó anyagot használni, mert az a kullancs béltartalmának és a benne lévõ Lyme borreliosist okozó baktériumoknak, illetve más fertõzõ anyagnak a nyílt bõrsebbe ürülését váltja ki. Ennél fogva - a régi közhiedelemmel ellentétben - nem szabad a kullancs potrohát semmiféle krémmel, olajjal, bekenni, mert ez - fuldoklás közben - az állat öklendezését váltja ki. Ha ujjal, körömmel, egyszerû csipesszel vagy rosszul kialakított kullancs-csipesszel, esetleg az olykor ajánlott szemöldökcsipesszel próbáljuk meg eltávolítani a bõrbe fúródott vérszívót, akkor minden óvatosság ellenére megnyomhatjuk a kullancs potrohát, és annak fertõzött béltartalmát a bõrsebbe, a saját testünkbe préselhetjük. Hasonlóan nem ajánlott az állat potrohának csavargatása sem. Használjunk speciális kullancs-csipeszt! Ezzel a kullancs potroha alá tudunk nyúlni, a "nyakánál" megfogni és a bõrbõl kitépni.

A kullancs feji része csak kitinbõl áll, semmi lágyrészt, így kórokozót sem tartalmaz, ezért a bõrben maradva semmivel sem jelent nagyobb veszélyt, mint egy szálka. A többi idegentesthez hasonlóan helyi, nem tovaterjedõ gyulladás, és gennyedés kíséretében néhány nap múlva ki is lökõdik.
A kullancs eltávolítása után a sebet fertõtleníteni kell, lehetõleg jódoldattal (Betadine). A fertõtlenítést még aznap és másnap ismételjék meg, esetleg fertõtlenítõ kenõccsel (Unguentum antisepticum, Betadine kenõcs). Készítsenek elsõsegélycsomagot a rovarcsípések okozta kellemetlenségek elkerülésére. Legyen benne jódoldat, fertõtlenítõ kenõcs, illetve kalcium pezsgõtabletta a rovarcsípések okozta allergiás tünetek enyhítésére.

A kullancs eltávolítása után:
1. Jó szolgálatot tesz, ha följegyezzük a kullancs-csípés idejét, földrajzi, és testrajzi helyét.
2. Elõvigyázatosságból célszerû 4-6 hétig figyelni a csípés helyét. Ha a kullancs-csípés körüli bõrgyulladás nem csökken, hanem napról-napra terjed, ha bármily halvány körkörös bõrgyulladás, a Lyme folt kialakulna, vagy a késõbbiekben leírt tüneteket észlelné azonnal forduljon orvoshoz.!

Kullancs okozta betegségek:
Kullancs-enkefalitisz
Vírusos agyhártya-, agyvelõgyulladás. Vírusok által okozott, kizárólag idegrendszeri gyulladással járó betegség.
A kórokozó vírusok a fertõzött kullancsok nyálából már a kullancs-csípés elsõ fázisában bekerülhetnek a szervezetbe, a kialakuló nyílt seb révén, késõbb közvetlenül a nyirok-, illetve a vérkeringésbe jutnak.
A Kullancs-enkefalitisz tünetei
Egy-három hetes lappangás után magas láz, fejfájás és a keringõ vírusok által okozott levertség, bágyadtság tüneteivel jelentkezik a betegség. A láz olykor 39 oC fölé is emelkedhet, néhány nap után átmenetileg megszûnik. A szervezet ellenállása rendszerint leküzdi a fertõzést, és nem alakul ki a második lázas szakasz. A betegség fennállását a második lázas szakasz jelzi. Ez egy héttel késõbb jelentkezik és már az agyhártya-, agyvelõgyulladás jele. A kórokozók a helyi nyiroksejtekben szaporodnak, a 3-5. napon már tömegesen kerülnek a keringésbe és elérik az idegrendszert. Itt elsõsorban az idegsejteket támadják meg és bennük tovább szaporodnak. Az idegsejteket károsítja a szervezet gyulladásos reakciója is.
A Kullancs-enkefalitisz megelõzése
A fertõzés bárkit megbetegíthet, de a kisgyermekek viszonylag ritkábban szenvednek tõle. A kullancs-enkefalitisz elleni védõoltás igen hatékony. Biztonságos megoldást jelent az évekig védelmet adó aktív immunizálás, amelyet védõoltás-sorozattal érhetünk el. Ezzel már elõre fölkészítjük a szervezetet egy késõbbi esetleges fertõzésre. A termelõdõ ellenanyagok, és a szervezet többi védekezõ rendszere ugyanis képes semlegesíteni, elpusztítani a kullancs-csípéskor bejutó vírusokat.
Az elsõ két védõoltást az egyetlen kullancsmentes évszakban, télen a legjobb beadatni. Az oltás elõtt és után két héttel fokozottan vigyázni kell, hogy ne érje kullancs-csípés az oltott személyt. Az elsõ oltást egy-három hónapon belül kell követnie a másodiknak. A harmadik oltást pedig egy évvel a második után szükséges elvégezni. A védõoltás legalább három évig nyújt védelmet a szervezetnek, amikor egy adag emlékeztetõ oltással tovább nyújthatjuk a védettség idejét.
A kullancs-enkefalitisz ellen az antibiotikumok hatástalanok.
A Lyme borreliosis
A Lyme-kór az egész szervezet betegsége. A Lyme borreliosis kullancsok által terjesztett bakteriális fertõzés következménye, és ezért antibiotikumokkal gyógyítható.
Ez a baktérium évtizedekig is rejtõzhet a szervezetben, és a legváratlanabb helyen és idõben támad. Az általa okozott fertõzés a Lyme borreliosis, az izületi gyulladástól a legritkább idegrendszeri betegségig, a jóindulatú daganatoktól az érszûkületig bármilyen kórképhez hasonló panaszokat is okozhat, ezek tüneteit utánozhatja. A Lyme borreliosis ellen ma még nincs hatékony védõoltás!
A legveszélyesebb várható mellékhatás a szervezet évek múlva fölismerhetõ károsodása, amely akkor már rendkívül súlyos, akár visszafordíthatatlan formában is jelentkezhet.
A Lyme-kór világszerte a leggyakoribb állatról emberre terjedõ betegség. Míg hazánkban átlagosan csak minden ezredik kullancs fertõzött a kullancs enkefalitisz vírusával, addig Európában bárhol, legalább minden tizedik hordozza a Lyme borreliosis kórokozóját. Ennek arányában a Lyme borreliosis is sokkal gyakoribb, mint a vírusos megbetegedés.
Az alábbi információk segítik a betegség kórismézését és a beteg gyógyítását:
Jegyezze föl a kullancs-csípés idejét és a közeli település nevét!
Jegyezze meg pontosan a kullancs-csípés testrajzi helyét, és figyelje meg alaposan a kullancs-csípést követõ hat héten át! Ha ezen idõ alatt Lyme-foltot észlel, vagy megváltozik általános állapota, közérzete és a továbbiakban részletezett tüneteket is észleli, akkor föltétlenül forduljon orvoshoz!
A Lyme borreliosis gyanújelei
Kullancs-csípés után néhány napon belül kialakulhat az ún. "nyári influenza" tünetegyüttese: mérsékelt láz, izomfájdalom, nyirokcsomó-duzzanat, enyhe fejfájás, torokfájdalommal vagy anélkül. Ilyenkor orvoshoz kell fordulni! Még akkor is érdemes gyanakodni a Lyme borreliosis fennállására, ha kirándulás, szabadban végzett munka során ugyan nem észlelték a kullancsot vagy a csípését, de jelentkezik a "nyári influenza" tünetcsoport. A kullancs csípése, a nyálában lévõ érzéstelenítõ miatt nem fáj, ezért sokszor nem is veszik észre. A hím imágóra jellemzõ, hogy csak rövid ideig szívja áldozata vérét, majd észrevétlenül, látszólag nyomtalanul eltávozik. Csak a fertõzés alakul ki, a betegség marad vissza. Ezzel szemben a nõstény napokig szívja a vért, hogy több ezer petéjét képes legyen lerakni.
A Lyme borreliosis egyetlen diagnosztikus, más betegségnél nem észlelt tünete a Lyme-folt körkörösen terjedõ, kokárdaszerû bõrgyulladás, amelyet ritkán égõ érzés, fájdalom, esetleg viszketés (is) kísér. A bõrelváltozás közepén a kullancs-csípéseknél mindig észlelt kis csomó, göbcse található. Ez a szervezet reakciója a kullancs-csípéskor a bõrbe kerülõ idegen anyagokra, a kullancs szájszerven lévõ, gyakorlatilag veszélytelen baktériumokra. Nem a göbcse jellegzetes a Lyme borreliosisra, és fertõtlenítõvel való eltüntetése sem gyógyítja meg a Lyme borreliosist magát. Jellemzõ a Lyme-kórra, ha együtt van a göbcse, körülötte egy épnek látszó bõrsáv, amelyet vékony, néha alig észrevehetõ bõrpír, bõrgyulladás szegélyez. Ez a kokárdaszerû bõrelváltozás a Lyme-folt.
A Lyme folt gyakran csak "terhelésre" válik láthatóvá. Fürdés hõhatására intenzívebbé válik a gyulladásos terület vérbõsége, és ez fölismerhetõvé teszi az enyhe bõrgyulladást is. Hidegben fordított módon javul a fölismerhetõség. Az erek összehúzódása miatt az ép bõrrészek elhalványulnak. A gyulladásos területen lévõ erek azonban összehúzódásra képtelenek, bennük fennmarad a vérbõség, ami szintén láthatóvá teszi a halvány, gyulladásos gyûrût, a Lyme foltot.
Az említett gyanújelek - akár az esetek felében - el is maradhatnak, ilyenkor a kórokozó akadálytalanul átjutott a szervezet elsõ védõgátján. Ekkor az egész szervezet megbetegedése várható és a Lyme borreliosis tüneteként gyakran alakul k: izületi gyulladás mint a legjellemzõbb velejárója a betegségnek. Leggyakrabban az egyik, ritkán mindkét térdizület betegszik meg. Máskor boka-, könyök-, vagy csukló-, illetve a vállizületi gyulladás alakul ki. Olykor fájdalmas izom- és íngyulladás vagy kötõszöveti gyulladás társul az izületi betegséghez. Különféle bõrgyulladás alakulhat ki. A szív megbetegedését ritmuszavar(ok), szívizomgyulladás, szívburok gyulladás, szívelégtelenség jelezheti. Elõfordul, hogy már röviddel a fertõzõdés után ideggyulladás vagy agyhártya- és agyvelõgyulladás jelentkezik. Az arcidegbénulást (arcideggyulladást) az esetek nagy részében Lyme borreliosis okozza. A többi agyideg is gyakran károsodik, ezért szaglás-, látás-, hallás-, egyensúly- és egyéb beidegzési zavar követheti a fertõzést.
A kezeletlen Lyme borreliosis többnyire hónapokig, évekig lappangó, hullámzó lefolyású betegség. Fontos a panaszok és a tünetek idõbeli lefolyásának megfigyelése és följegyzése. Ilyen a lázgörbe alakulása vagy bármely más tünet megjelenése, eltûnése. A tünet(ek) hullámzása jelzi a megbetegedett egyénhez alkalmazkodott kórokozó idõszakosan nagyobb számú megjelenését a vérben, ami egyben a szövetekben való megjelenés jelzõje is. A tünethullámzás idejének ismerete hatékonyan segíti a gyógykezelés idõtartamának meghatározását. Ez a generációs ciklusnak legalább kétszerese, háromszorosa, esetleg a többszöröse.
A Lyme borreliosisban szenvedõket a ma elérhetõ antibiotikumokkal teljesen meg lehet gyógyítani.
A tibola
A legfrissebben azonosított kullancsbetegség a tibola, ami a kullancs által terjesztett nyirokcsomó-megnagyobbodás rövidítése. A ma még alig ismert kórokozó fõként gyerekekre veszélyes, és általában a hajas fejbõrt veszi célba. Nem véletlenül, hiszen a tibolát terjesztõ kullancs legkedveltebb tartózkodási helye az állatok bundája. A betegség fõ tünete a csípés helyén kialakuló, nehezen múló, fekélyes seb és a megduzzadt nyirokcsomók. Annak ellenére, hogy egy újonnan azonosított kórformáról van szó, az antibiotikumos kezelések eddigi tapasztalatai megnyugtatóak.

!